A talajadottság, a domborzati adottságok, a beépítési mód, valamint a telek formai adottságai figyelembevételével készülhet el a kertterv.

3.1 Talaj

A kerttervezés szempontjából nagyon fontos tényező a kémiai (kémhatás), valamint fizikai talajadottság (talajszemcse méret). Általánosságban elmondható, hogy a talaj ezen tulajdonságai az adott helyre telepíthető növényfajok listáját befolyásolja. Vannak olyanok, amelyek kifejezetten érzékenyek bizonyos tulajdonságokra (pl. mésztartalom). Amennyiben a tervezési terület pl.: erősen meszes talajú, akkor nagy eséllyel talajcserét kell végezni, ugyanis az a talajadottság nem alkalmas gyep telepítésére, valamint a bölcsődékben telepíthető fajoknak csak a töredéke mésztűrő. A teljes talajcsere egy költséges folyamat, mely során a talaj felső rétegét el kell távolítani és visszatölteni a megfelelő földkeverékkel.

3.1.1 A talaj kémhatása

A talaj kémiai összetételének egyik pillére a talajok kémhatása. Hazánkban a talajok pH értéke ~4 és 9 között változik, amely alapján egy talaj lehet:

A pH-érték és a növények igényei alapján összeállított táblázat általánosan mutatja be az egyes fajokat telepítési hely szempontjából.
 

3.1.2 A talajszemcse méret

A talaj fizikai tulajdonságai közül a szemcseméret az egyik legfontosabb jellemző a növénytelepítés szempontjából. Ez alapján megkülönböztetünk:

• homoktalajt
• vályogtalajt
• agyagtalajt

A homoktalajok szemcsés állagúak, színük alapján lehetnek sötétebb, humuszban gazdagok vagy sárgásak, humuszban szegények. Nagy a vízáteresztő képességük, amely hatására a növények gyökere csak a mélyebb rétegekben lévő talajvízből kaphat nedvességet (ehhez több méteres gyökereket kell fejleszteni). A homoktalajt szervesanyagok, tápanyagok és a víz megkötésére alkalmas kőzetek bevitelével lehet javítani.
A vályogtalaj humuszban gazdag talajtípus, mely jó víz- és légáteresztő képességgel bír és tápanyagtartalma is megfelelő. Finom, morzsalékos szerkezete van, mely igen kedvező a tápanyagraktározás tekintetében, így a növények többsége számára a legkedvezőbb típus.
Az agyagtalajok apró szemcsékből állnak, melyek felületükön nagy mennyiségű vizet (kis vízáteresztő képességűek) és tápanyagot képesek megkötni, de a növények számára hozzáférhetetlen módon. Ezeket a talajokat lazítóanyagok bekeverésével lehet optimalizálni.

3.2 Domborzati adottságok

A kert domborzati adottságai erősen befolyásolják a tagolását, szerkezetét, valamit a funkciók elhelyezését és elkülönítését.
Sík: az egyenes felszínű kertekben elsősorban vízszintesen lehet elkülöníteni a funkciókat, főképp különböző szintezettségű növénykompozíciókkal.
Enyhén lejtős: az enyhén meredek kertekben nem feltétlenül van szükség meredek rézsűk és támfalak létesítésére, elegendő lehet tereprendezés által kialakítani egy változatos, dinamikus felszínt.
Erősen lejtős: egy meredekebb kertben teraszok, kialakításával lehet elkülöníteni a különböző térszinteket és használatbeli különbségeket. Ezeket rézsűkkel vagy támfalakkal lehet kertépítészetileg megoldani. Amennyiben támfal tervezésre és építésre kerül sor, fontos szem előtt tartani, hogy 1 m-es magasság felett statikus tervezőt kell bevonni. Ezt több, alacsonyabb támfallal lehet kiváltani, mely esetben viszont több teraszból fog állni a kert.

3.3 Beépítési mód

A beépítési mód erősen befolyásolja a kert szerkezetét, ugyanis nagyon meghatározza a kert arányait az, hogy hol helyezkedik el az épület. A szabadon álló beépítés esetében előkerttel, oldalkertekkel és hátsókerttel is tervezni kell, az oldalhatáros beépítésnél csak egy oldalkert lesz, míg a zártsorú beépítés esetében az előkert fog eltűnni.

3.4 Formai adottságok

Formai adottságok szempontjából a telek szintén befolyásolja a kertek szerkezetét, felépítését.
Szalagtelek: egy hosszú, de keskeny telek esetében a fő szempont általában az, hogy kevésbé legyen „csőszerű”. A burkolatok megfelelő vonalvezetésével és a növényállomány ügyes elhelyezésével mérsékelhető a beszűkülő térérzet.
Téglalap/négyzet alakú telek: ezeken a telkeken elsősorban a funkciók egymás melletti elhelyezése a fő feladat, melyet szintén a burkolatok vonalvezetése és a növényállomány változatos kompozíciója tesz lehetővé.
Szabálytalan alakú telek: ezeknél a telkeknél a legnagyobb feladat az, hogy az esetleges „sallangok”, vagyis a felesleges és gyakran funkciónélküli, használhatatlan részek ellenére a tervező ki tudjon alakítani egy jól használható térszerkezetet.